Regisztrálj Te is a Szeretethídra!

Idén is megrendezésre kerül a korábbi évek hagyományaihoz hűen a
Szeretethíd május 20-21.

 

Biztos sokan vagytok, akik már tudják, hogy miről is szól pontosan ez a több napos program, de most azért szeretném pár szóban elmesélni azok kedvéért is, akik még nem hallottak erről a rendezvényről.

Ez egy országos szintű, református szervezésű önkéntes programsorozat, ami minden év tavaszán kerül megrendezésre. A Szeretethíd elnevezésű önkéntes napokat 2009-ben hívta életre a Magyar Református Szeretetszolgálat. A programon mindenki részt vehet.

 

Az idei programról az alábbi linken keresztül tudtok részletesen tájékozódni: www.szeretethid.hu.

 

 

Idén lesz 3. éve, hogy én is részt fogok venni többedmagammal ezen a programon, mint a teajárat és teaosztás szervezője. Számomra mindig is nagy élmény volt részt venni ezeken az alkalmakon. Nagyon jó érzés, hogy közösen, közösségben tudunk tenni valami jót egy jó cél érdekében. Az egész napot ilyenkor magába zárja Isten szeretete és a gondoskodás, segítés gondolata. Jó érzés kiszakadni a hétköznapok rohanó világából és elmerülni a segítésben.

Az idei önkéntes programok lehetőségének tárháza ismét nagyon gazdag.

Mindenki meg tudja találni magának azt a területet, amiben szívesen segítene. Egészen a kertrendezéstől az óvodafestésen keresztül a park rendezésig, az idősek látogatásán keresztül a teaosztásig, a virágültetéstől kezdve a beteg gyereklátogatáson keresztül még sok-sok más területen átívelő a lehetőségek tárháza.  Az idei feladatokról itt találtok bővebb információt: http://www.szeretethid.hu/2016-os-feladatok/

 

Ha bármi kérdésetek van, keressetek nyugodtan. A programon való részvétel regisztrációhoz kötött, regisztráljatok és találkozzunk a Szeretethídon!
 

A tücsök és a hangya - avagy segítsünk önzetlenül

Nagyon szeretem a meséket. Nagyon szépen kirajzolódnak benne olyan igazságok, amik az emberi életben is megállják a helyüket. Számtalan mese látott napvilágot egymás megsegítéséről is. Ilyen például Lafontaine nyomán A tücsök és a hangya című mű is.

 

Azonban a mese előtt szeretnék feltenni pár kérdést, amin majd gondolkodj el olvasás közben:

• Melyik állat viselkedésével tudsz azonosulni?
• Miért?
• Vajon milyen lenne a minket körülölelő világ, ha mindenki így gondolkodna, ahogyan Te?
• Te mit tudnál személyesen tenni azért, hogy a világ jobbá váljon?

A tücsök egész nyáron hegedült, húzta a talpalávalót, vidám volt. A hangya pedig dolgozott, izzadt, gyűjtötte a magokat télire. Aztán elérkezett az ősz, jöttek a hideg napok. A tücsök fázott, megéhezett. Bekopogott a hangyához, és kérte:

 

– Hangya barátom! Nyáron te is hallgattad az én hegedűszómat, adjál, kérlek, egy kis elemózsiát.

De a hangya így felelt neki: – Tücsök, komám, nyáron kellett volna erre gondolnod! Lusta voltál, egész nyáron csak buliztál, hegedültél, mialatt én dolgoztam, gyűjtöttem a magokat. Most majd meglátjuk, át fogod-e muzsikálni ilyen könnyedén a telet is? – és becsukta az ajtót.

A tücsök így hoppon maradt, csak ült a mezőn, nézett egy deresedő fűszálat, majd mélyet sóhajtott, felhangolta a hegedűjét, és játszani kezdett rajta. A mezők Ura meghallotta a didergéssel tarkított énekszót, letekintett a deres fűszálak között hegedülő tücsökre, és arra küldte a katicabogarat. A katicabogár odamászott a ciripelő muzsikushoz és megszólította: 

– Térj be hozzám hegedülni! Ott a kis lyukban, ahol élek, akad némi elemózsia, de olyan hideg uralkodik, hogy csak fázom és unatkozom magamban. Játssz nekem valami vérpezsdítőt! A tücsök fogta a vonót, a hegedűt, ment a katicával, beült a kis házba, és játszani kezdett. A katica már nem fázott annyira, jólesően kinyújtotta elgémberedett lábait. Még a pöttyök sem zsugorodtak úgy össze a hátpáncélján. Hálásan így szólt: – Tücsök, barátom, köszönöm szépen a játékot. Itt van némi eleség, eszegessél bátran!

 

A tücsök nekilátott, s aznapra jó kedve kerekedett. Másnap azonban megint ott didergett szegény a fűszál tövében. Akkor pedig a bodobács tévedt arra. Az is megszólította:  – Hé, tücsök koma, gyere velem, hegedülj egy kicsit nekem, mert megvesz az isten hidege! És ez így ment napról-napra. Jött a rózsabogár, a krumplibogár, a svábbogár. Mindenféle bogár meghívta a tücsköt egy-egy napra, ő pedig hegedült nekik, fölengedett a fagy az odvaikban, ők meg hálából, ami szűkös falatjuk volt, megosztották vele. A hangya odabent, a nagy búzahalmok közül hallgatta, hogy a tücsök éli világát kint a mezőn, és még mindig hegedül, s eljutott hozzá a hír, hogy a szomszédai mind el-elhívják őt magukhoz; s magában ezt gondolta:  – Tegyenek csak úgy, ahogy a kedvük tartja! Tartsák csak jól azt a mihasznát! Nekem nincs elosztogatni való élelmem, ami van, azt meg magam is meg bírom enni tavaszig.

 

Abban az évben nagyon sokáig tartott a tél. A tücsök egyik nap keservesen felsóhajtott: – Mezők Ura, tücskök, bogarak Ura, mikor jön már el a tavasz? Jóból is megárt a sok, hát még a télből! És ekkor mintha valami hangot, vagy különös zenét hallott volna. Süvített a szél a mező felett, és ebbe a szélsüvítésbe mintha távoli muzsika hangjai lettek volna beleszőve. A tücsök fülelt, és megpróbálta saját hegedűjén eljátszani ezeket a hangokat. Végül egész derék kis zenemű kerekedett ki belőle. A tücsök elment a katicához és eljátszotta neki a dalt.  Amikor véget ért a hegedűszó, csak ültek néhány percen át, hallgattak. Végül kimentek a házból, és azt látták, hogy a ház körül eltűnt a hó, kinyíltak a hóvirágok, és kisütött a nap. Másnap a bodobácshoz ment a tücsök, nála is eljátszotta az új szerzeményét, és ott, a bodobács háza körül is eltűnt a hó, sütött a nap, kidugták a fejüket a hóvirágok. A bogarak között gyorsan elterjedt a hír, hogy a tücsök milyen nagyszerű kikelet csalogató zenét szerzett. Hívta őt a krumplibogár, a rózsabogár; még a vakondhoz is elment muzsikálni, bár az azért veszélyes dolog volt egy kicsit, de a vakond is nagyon vágyott már a tavaszra. Így lassacskán az egész mezőn elolvadt a hó, meleg lett, virágok illatoztak. Egyedül a hangya vára körül borított még mindent a dér meg a zúzmara. A hangya egyre többet bosszankodott odabent, hogy mikor lesz már vége ennek a télnek, fogyóban a búzamag gyűjtemény, már csak néhány hétig tart. Ezek pedig odafönt már zenélnek, táncolnak, csupa mihaszna és semmirekellő népség. És akkor, amikor már vagy egy hónapja az egész mezőn tavasz volt, csak a hangya vára körül ülte meg a fűszálakat a dér, a bogarak kitaláltak valamit.

– Látogassuk meg a hangyát zord magányában, és adjunk neki szerenádot.

Egyik este odalopakodtak. Odalopakodott a katica, és a többi bogár is. A tücsök rázendített, és eljátszotta a tavaszhívó nótát. S végre ott, a hangya vára körül is olvadni kezdett, zöld fűszálak bújtak elő a földből. Másnap a hangya kiment, körülnézett: – Na végre, beköszöntött a tavasz. Kezdhetem újra a gyűjtőmunkát – morogta a csápjai alatt. El is indult, gyűjtötte a magokat, és rosszallóan ingatta a fejét, hogy a többi bogár már megint csak a tücsök hegedűszavát hallgatja.

 

VÉGE

 

Úgy gondolom, hogy az embernek van választási lehetősége, akárcsak a mesében is az állatoknak. Dönthet úgy, hogy felveszi az ellenségeskedés és rosszallás szerepét és csak a saját érdekeit nézi, ezzel konfrontálódik és kiszorítja magát a társadalom peremére. De megvan arra is a lehetősége, hogy nyitott szívvel él és tovább lát saját magán. Hajlandó a másikért tenni, hajlandó a másik érdekeit is szem előtt tartani, azt akár a saját érdekei fölé is helyezni, illetve hajlik a kompromisszumra, együttműködésre, mások megsegítésére. Erre jó példa a mesében a tücsök, és az összes többi állat is, kivéve a hangya. Hiszen hiába tud hegedülni a tücsök, ez nem menti meg őt a téli éhenhalástól, és hiába van mit ennie a katicának, a rózsabogárnak, vagy a krumplibogárnak, ha a megfagyás veszélye fenyegeti őket, és a levegőt csak a tücsök hegedűjének hangja tudja felmelegíteni.

Ahogy „valós” életünk bármelyik színterén -legyen az akár a magánélet, vagy a munkahely- úgy a mesében sem képzelhető el az élet „csapatmunka” nélkül. Mindennek csodálatossága abban rejlik, hogy mindenki hozzátesz az egészhez. Együtt, közös erőből születik valami, és ettől válik jóvá, tartóssá.

 

Gondolkodjunk el kicsit azon, hogy a saját életünk színterén hogyan is történik mindez. Mennyire hagyatkozunk csak saját magunkra, vagy mennyire merünk segítséget kérni másoktól és szükség esetén mi is segíteni másokon? Mennyire ítélkezünk másokon, és mennyire ítéljük el azt az élethelyzetet, amikor rólunk ítélkeznek?

Köszöntő - Miért pont önkéntes blog?

Üdvözöllök az önkéntes blogon! Először is szeretnék bemutatkozni és pár gondolatban megosztani Veled mindazt, hogy miért is hoztam létre ezt a blogot.

Nagy Zsolt vagyok, 1984-ben születtem Békés megyében. Nincs testvérem, szüleim elváltak még gyerekkoromban. 14 éves koromban elkerültem a szülői háztól először Békéscsabára, majd pedig Budapestre. Első körben csak az iskolák kötöttek ide, majd a munkám és a barátaim is. A Budai Református Gyülekezet tagja vagyok, 2015 májusában konfirmáltam és ott egy fiatalokból álló önkéntes csoportot vezetek. A tavalyi év folyamán több önkéntes tevékenységben is részt vettünk. Legyen az akár egyházon belüli vagy azon kívüli szervezés.

 

Folyamatos önkéntes tevékenységünk volt a ruha, szendvics és teaosztás a Batthyanyi téri hajléktalanok körében. Korábban, a Széll Kálmán téren is többször megfordultunk.

 

A blog létrehozásával egyrészt az a célom, hogy egy interaktív felület szülessen. Egy olyan fórum, ahol számos olyan önkéntes lehetőséget teszünk közzé, amibe bárki bekapcsolódhat, aki szeretne segíteni, szeretné megapasztalni, hogy milyen érzés másokon segíteni.

Az az elképzelésem, hogy az önkéntes lehetőségek között nem csak budapesti lehetőségek lesznek felsorakoztatva, hanem az ország több városában is megvalósítható programok.

Célom az, hogy ezen az oldalon csak keresztény értékrendű és tartalmú önkéntes lehetőség kerüljön megoszásra.

Mindemellett még azt is szeretném megvalósítani, hogy az oldal egyfajta egymást építő fórum is legyen. Építsük, erősítsük és tanítsuk egymást. Osszuk meg egymással azokat a tapasztalatainkat, amiket a szolgálatok során szerzünk, ezzel is ösztönözve másokat arra, hogy ők is segítsenek!

  

Az a meggyőződésem, hogy egy ilyen oldal elindításával mi is tehetünk azért, hogy jobbá tegyük a környezetünkben élő emberek életét és ezáltal saját magunk is fejlődni tudjunk. Mindamellett azt is fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy az önkéntesség nem öncélú dolog. Akkor tud igazán jól működni, ha nem azért segítünk, hogy saját magunknak jobb legyen, hanem a másikért cselekszünk. 

 

Milyen önkéntes lehetőségekben gondolkodunk?

Tea, ruha és szendvicsosztás hajléktalanoknak szombatonként

Meseolvasási lehetőségek kórházakban

Nehéz körülmények között élők segítése

Adománygyűjtés, ünnepi ajándékok gyűjtése

Óvoda, kórház festések

72 óra önkéntességi programokon való részvétel

Szeretethíd önkéntességi programon való részvétel

Csillagponton való részvétel kétévente

Menekült missziókban való segítségnyújtás

Cigány missziós önkéntes lehetőségekben való segítségnyújtás
és még sok-sok más

Terveim szerint az egyes alkalmakon való részvétel előzetes egyeztetés alapján történik majd az adott terület felelősével. Minden területnek meg lesz a saját felelőse, akinél az adott területre vonatkozó önkéntes lehetőségekről további információt lehet majd megtudni. Az oldalon is meg fogok osztani minden fontos információt. Az önkéntes lehetőségek zömmel Budapesten lesznek.

 

Ha bármelyik éppen aktuális önkéntes lehetőség felkelti az érdeklődésedet, és Te is szívesen önkénteskednél, írj nekem egy e-mailt és keresünk egy számodra megfelelő lehetőséget! :)

 

Az elérhetőségem: Nagy Zsolt, nzsolt24@gmail.com

Kívánok sok közös szolgálati alkalmat és lelki fejlődést szeretettel:

Zsolt